42.fejezet

Halihóóó:)

Kicsit rövidke rész lett, de kelteni akarom bennetek a feszültséget, mert mostantól eléggé pörögni fognak az események. Remélem azért ez is tetszik. Legyetek jók ha tudtok, jó olvasást!♥ 

Vér és csók

  Végig rohantam a folyosón, illetve a nagy oszlopok között, régi rozsdás gépek mögött bújtam meg, és vártam. Két férfi sétálgatott meg röhögcsélt egy nagy vasajtó előtt. Az őrök. Tehát ott kell lennie egy komoly társulatnak, ha ennyire védik. Átosontam a hely túlsó részébe, hála istennek nem vettek észre. Kell lennie egy másik bejáratnak oda. Körbe néztem. Még két ajtó volt, de egyik sem valószínű hogy oda vezet. Másfelől kell megközelítenem. Ha ki tudok szökni ott ahol bejöttem, akkor egy másik oldalról talán be tudok jutni a terembe. Ellenőriztem a fegyverem, hogy meg van e töltve, ha szükségem lenne rá, ne legyen vele gond. Épp fel akartam kicsit állni, hogy elinduljak, amikor sikítást hallottam. Ismét megbújtam a gép mögött. Brandon jelent meg a teremből, a másik ajtóból pedig egy nagydarab férfi tűnt fel, aki a vállán átdobva cipelte a barátnőm. Amikor egymással szembe értek, a pasas ledobta a legnagyobb erővel a földre szegényt, Bran pedig elkapta a haját és tépte, mire szegény csak nyüszített.

-Sikíts ahogy csak akarsz! Itt senki sem fog meghallani. Egyedül vagy, nem tudom észrevetted e.- röhög az arcába.

-Te büdös görény!- köp a szemei közé, mivel ellenkezni nem tud, kezei a háta mögött vannak összekötve.

Koszos volt az én drágám, kócos és sápadt is. Hevesen dobogott a szívem, rossz volt ezt látni, de igyekeztem nem közbe avatkozni. Higgadtnak kell maradnom.

-Mi a terved vele főnök?

-Nem tudom.- járja körbe a lányt.- Elfogok vele szórakozni egy darabig. Régen nem döngettem már vele egy jót. De előtte kicsit változtatunk rajta. Először is, borzalmas ez a felső.- feleli, és egy késsel hasítja ketté a hasánál, így egy mellényre emlékeztető rongy lett belőle.

Egyre nehezebben bírtam nyugton maradni. A torkomban dobogott a szívem az egyre több összegyűlő adrenalintól.

-..Valamint ez a vörös haj is borzalmas. De azt egyenlőre békén hagyom. Különben nem tudnék mit tépni miközben..

Lehunytam a szemeim, megpróbálva lenyelni a trágár, mocskos és gusztustalan mondatának a befejezését.

-Dögölj meg te szemétláda! Mire jó ez? Mégis mit ártottam neked?

-A te hibád volt hogy kis híján agyon vertek! Majdnem elvesztettem minden emlékem. De nincs akkora szerencséd..

-Már sajnálom hogy Tyler nem volt képes agyonlőni!

Felnevetett.

-Azt hiszed akkor jobb volna? Ha én nem vagyok, sosem megismerted volna meg a dokit.

-Thomast hagyjuk ki ebből!- sziszegi idegesen.

-Ajj, miért? Pedig most akartam elmesélni milyen kétségbe esetten keres téged. Napok kérdése és meg fog találni. Okos fiú. És ha majd itt lesz.. Végig nézheted hogyan tartom a fejéhez a pisztolyt.

Tamara egy pillanatra még levegőt is elfelejtett venni, és könnyek folytak végig az arcán.

-Ne merj hozzányúlni!

-Miért is? Mit tudsz tenni ellene?

-Mindent megadok neked amit csak kérsz! Csak őt ne vond bele ebbe..

Halkan felmordultam. Bolond egy lány, képes lenne feláldozni az életét értem. Végül is.. Én is ezért vagyok itt, mert az érzés kölcsönös. Vitathatatlanul megakarjuk védeni egymást, ezért magunkat sodorjuk bajba.

-Erre a mondatodra emlékezz! Vigyétek be a irodába. Szíjazzátok ki, mindjárt megyek én is.- vigyorog.

Az egyik őr már hajolt a barátnőmhöz, én pedig épp közbe akartam lépni, amikor egy lövés hallatszott. Egy pillanatra megijedtem, de aztán megláttam Tylert a bejáratnál, kezében egy M1 grand fegyvert tartva.

-Nocsak.- lepődik meg Brandon.- Csak nem a nagy megmentő? A dokit hol hagytad?

-Fogd be a pofád, oké?- sétál oda hozzájuk és le akart guggolni Tamihoz, de egy pasi elkapta a kabátját és felrántotta.

Lendületből akkora pofont levágott a fickónak, hogy két lépést is hátrált. Meglepően nagy erő lakozik a szösziben.

-Mit tettek veled?- hajol a lányhoz, és összeköti a felsőjét elől, hogy ne látszódjon ki mindene.

-Ty..- fakad sírva szegény, és a mellkasának dönti a fejét, mivel átölelni nem tudja.- Vigyél ki innét. Ments meg kérlek.

-Tamara drágám ne legyél ilyen naiv.- nevet Sterin.

Felmértem ismét a helyzetet. Két őr volt, Zero, és ők ketten. A nagydarab pasasokat kéne leszerelnem. De előtte észre kéne vetetnem magam Tylerrel. Vagy nem.. De az elég kockázatos. Mindegy, lépnem kell. Megmarkoltam a fegyverem, és előre nyújtott kezekkel vettem célba az egyik kopaszt. Izzadni kezdtem, és visszaszámoltam. 3… 2… 1… Durr. A golyó azonnal véres fröccsenést váltott ki, és a dagadék a földre került. A másik rögtön fegyver után kapott, de célba vettem és lőttem. Mellé. Újra próbálkoztam, és éppen hogy a lábába találta a golyó. Ezalatt Hensley észbe kapott és elfogta Brant. Előbújtam és oda rohantam Tamarához.

-Thomas?!- hitetlenkedik.- Úristen!- zokog fel.

-Tamara! Édesem..- kezdem kikötni a kezéről a csomót, és miután megszabadult az anyagtól, azonnal átöleltük egymást.

Remegett minden porcikája, és őszintén szólva, én is elsírtam magam a megkönnyebbüléstől. Kicsit eltoltam magamtól, és a kezeim közé fogva az arcát, mélyen a szemeibe néztem.

-Minden rendben lesz!- nyomok egy forró csókot az ajkaira, és azonnal a hátára terítem a kabátom.

Alig eszméltem fel, újabb lövés hallatszott, majd egy test a földre zuhant. Összerezzentem, és mire oda pillantottam, Tyler már arccal feküdt a padlón, feje körül egészen nagy vértócsa kerekedett. Bran lazán megrázta a vállát, lepergetve róla az előbbi szorítást, és vigyorogva fordult felénk. Tami csak sírt, én pedig óriási sokkban voltam.

-Aj, istenem, annyira cukik vagytok nem is merek közbe avatkozni..- „gyönyörködik” bennünk.

Átöleltem a lányt, tudva hogy ennek itt lesz vége.. Felénk tartott két fegyvert is, és vigyorgott. Ördögi volt az a vigyor.. A barátnőm hirtelen maga felé fordította a fejem, és hosszasan megcsókolt.

-Szeretlek..- suttog bele.

Újabb lövés. Meglepetésemre semmit sem éreztem. Utolsó sóhaj hallatszott, aztán az ajkak elhaltak az enyéimről. Kicsúszott a kezeim közül a test, és élettelenül omlott össze.. Meghalt.

Izzadtan és zokogva kaptam fel a fejem és azonnal felültem. Úgy üvöltöttem mint aki megőrült.

Körbe pillantottam. A kezeimre néztem, de nem volt rajta vér. A szobámban voltam, teljesen egyedül, a hold világított csak be az ablakomon. Hajnali fél egy. Álom volt. Csak egy rossz álom ami… Ami borzasztóan élethű volt, és itt éreztem minden szót a fülemben. Szinte éreztem Tamara súlyát a karjaimba, ahogy zokog. Beletúrtam a hajamba, és megdörzsöltem az arcom, visszatartva a könnyeim. Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak?!

Visszadőltem az ágyba, és a plafont kezdtem bámulni. Tanulnom kell az álmomból. Végig higgadtnak kell lennem, és nem szabad tévesztenem. Addig tartanom kell a fegyvert és a keménységet, amíg a lány 100%-osan nincs biztonságban.