Sziasztok!
Lenne itt egy kis apróság. Kaptam egy díjat. A legnagyobb meglepetésként ért, és nem is igazán tudok mit kezdeni vele. Minden esetre nagyon szépen köszönöm a Still Into You blognak, nagyon megtisztelő! :)
Még Thomas is agyal, hogy akkor ez most igaz e.
Szóval. Az első szabály hogy mondjak köszönetet. Ezt már megtettem. Viszont a második szabállyal már kicsit probléma van, ugyanis az író már két évadod megírt a blogján, amit el kéne olvasnom. Ezzel kicsit vetekszem, és most megmondom, nem fogom végig olvasni. VISZONT! Pár részt elolvastam, mert ennyit azért bevállaltam. A 12 pontos dolog nem igazán fog összejönni. Tudom, szar alak vagyok, és most látjátok hogy nem vagyok jó ehhez a díjhoz, ezért nem is értem.
12 dolgot viszont tudok írni a saját blogomról.
1. Az egész blogot egy kép indított be, ami a 8. fejezetben található, ahol a srác ebédel. Gondoltam, tisztára mint egy orvos ebéd szüneten. Szóval random sztori.
2. Sosem gondolkozok előre. Mindig azt írom, ami éppen akkor az eszembe jut. Szintén random.
3. Féltem nyilvánosságra hozni, mert olyan érzésem volt, hogy nem lesz nézettsége, és nem fogja senkit se érdekelni. (De nagyon köszönöm a rendszeres olvasóimnak a visszajelzéseket! ♥)
4. A design nem a legjobb, borzalmas vagyok az ilyen dolgokban, de panasz még nem volt rá.
5. Thomas, a doki, már annyira az életem részévé vált, hogy folyton rajta kattogok nap mint nap, és alig várom már hogy a suliból haza érve végre belebújhassak Tamara bőrébe, és azzal a tökéletes pasival lehessek a történetben. ♥ Én ide menekülök.
6. Büszke vagyok erre a blogra, már csak azért is, mert arról vagyok híres, hogy elkapkodom a sztorikat. Olyan értelemben, hogy általában már tudom mi a történet vége, és hogy hol lesznek izgalmas részek, és nem dolgozom ki a "töltelék" részeket. De mint már mondtam, most fogalmam sincs mi lesz jelenleg a következő szavam is, szóval ne is kérdezzetek arról hogy Thomas és Tami között mikor lesz már valami konkrét.
7. A blogot egyedül írom, és nem is óhajtok társulni senkivel sem. Nem szeretem ha beleszólnak, de ettől függetlenül kritikát mindig örömmel fogadok, legyen az hideg vagy meleg.
8. Sokan jobban imádják Tylert a dokinál, amit nem igazán értek, mert őt olyan karakternek szántam, akit nem igazán szeretnek. Bár a legtöbben a kép, illetve a srác miatt szimpatizálnak vele, akivel ábrázoltam. (Evan Peters)
9. Nem sokára, jobban mondva holnap jön ki az új rész.
10. Nagyon kritika éhes vagyok, szóval ne kíméljetek, szórjátok a véleményt, legyen az bármilyen is.
11. Mindig igyekszem a választékos szavakra, az értelmes mondatokra, és arra, hogy a történet sose laposodjon el.
12. Nagyon szeretném ha Dr. Thomas Dontson életre kelne egy személyben. Persze nem Dylan O'Brien alakjában. Vagyis de, lehet. Csak akkor lakjon velem, és éljünk úgy mint a történetemben:DD
Most kellene 12 kérdést is feltennem, de nem igazán óhajtok. Minden kérdésemre választ kapok az olvasóimtól. Nekem ennyi elég.
-Bár, azt megköszönném, ha leírnátok hogy ki a kedvenc szereplőd)szereplőid és hogy miért szereted őt/őket. (bárkit választhatsz, akár még a pincér kölyköt is:) Egyesek Facebook-on is megtalálnak, de ide, a bejegyzés alá s mehet a komi.
És az utolsó pont a szabály szerint: írnom kéne 12 blogot, amit olvasok és díjat ítélek neki. Na most megint genya leszek, ugyanis... Nem szoktam blogokat olvasni. Sajnálom, de képtelen vagyok rá. Nem szeretem ha mások adják a szavakat a számba, (kivéve a könyveknél) és amit még jobban utálok, hogy ha olvasok egy történetet, amit nem én írok, egy cselekmény után biztos belekötnék hogy miért így történt ahogy utána folytatta. Ekkor szokott eljönni az a pont, hogy fogom magam, és továbbírom magamnak a sztorit úgy, ahogy én elképzeltem. Szóval csak a baj van velem.
Nos, hát nagyjából ennyi lett volna. Így, hogy leírtam az egész "blogéletrajzot", kezdem felfogni hogy tényleg díjat kaptam. Tényleg nagyon nagyon nagyon hálás vagyok érte! ♥ És annyira jól esik hogy ennyien olvassátok. Nem vagyok ilyen nyálas, ezt egy-egy sötét és depis részben gondolom észre vettétek, de ez tényleg meghatott. Köszke mindenkinek:D
Most kellene 12 kérdést is feltennem, de nem igazán óhajtok. Minden kérdésemre választ kapok az olvasóimtól. Nekem ennyi elég.
-Bár, azt megköszönném, ha leírnátok hogy ki a kedvenc szereplőd)szereplőid és hogy miért szereted őt/őket. (bárkit választhatsz, akár még a pincér kölyköt is:) Egyesek Facebook-on is megtalálnak, de ide, a bejegyzés alá s mehet a komi.
És az utolsó pont a szabály szerint: írnom kéne 12 blogot, amit olvasok és díjat ítélek neki. Na most megint genya leszek, ugyanis... Nem szoktam blogokat olvasni. Sajnálom, de képtelen vagyok rá. Nem szeretem ha mások adják a szavakat a számba, (kivéve a könyveknél) és amit még jobban utálok, hogy ha olvasok egy történetet, amit nem én írok, egy cselekmény után biztos belekötnék hogy miért így történt ahogy utána folytatta. Ekkor szokott eljönni az a pont, hogy fogom magam, és továbbírom magamnak a sztorit úgy, ahogy én elképzeltem. Szóval csak a baj van velem.
Nos, hát nagyjából ennyi lett volna. Így, hogy leírtam az egész "blogéletrajzot", kezdem felfogni hogy tényleg díjat kaptam. Tényleg nagyon nagyon nagyon hálás vagyok érte! ♥ És annyira jól esik hogy ennyien olvassátok. Nem vagyok ilyen nyálas, ezt egy-egy sötét és depis részben gondolom észre vettétek, de ez tényleg meghatott. Köszke mindenkinek:D
† † † PEACE! † † †
Ne felejtsétek: holnap új rész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése