25.fejezet

Bizonytalan jelen

 

-Szükségem van rád!- próbál szemkontaktust teremteni.

Felpillantottam.

-Sokkal, de sokkal többet jelentesz számomra mint ő!

Megráztam a fejem. Pont hogy ennek az ellentettjét látom.

-Én pótolható vagyok. Vele ellentétben.

-Istenem.. Fogd már be!- simogatja meg az arcom és a hajamra puszil.

 -Nem érdekel hogy mit mondasz, mekkora hülyeséget. De ott belül, te is pontosan tudod hogy mellettem a helyed. Én is akarom. És te is. Csak néha.. Néha megijedsz attól hogy boldog vagy, és keresni kezdesz valami apró dolgot, hogy visszatérj a fájdalomhoz, amit eddig éltél. De fogd fel: ennyi volt! Mostantól nem fogom engedni hogy bármi olyat is érezz mint mielőtt megismertél.

Mélyen gesztenyebarna szemeibe néztem és levegőt véve szóra nyitottam a szám. De végül nem szóltam semmit.

-Én is így gondoltam.- bólint nevetve.

A hasába bokszoltam és visszamentem a konyhába.

-Mi lett a lánnyal?- kérdezem, egy kicsit elterelve a témát.

-Súlyos belső vérzése volt egy hasi késszúrás miatt. Majdnem elveszítettük. És összevagdosták az arcát is. Valamint feltehetően megerőszakolták.

-Ez szörnyű! És mindezt itt a ház előtt?

-Nagy rá az esély, ugyanis ilyen alhasi sebbel eléggé lehetetlen még sétálni vagy futni hosszabb távon..

-De hát akkor a tettes még itt van a közelben!

-Azt kell hogy mondjam: igen. Sőt.. Bárki lehet az.

-Őszintén szólva ezzel eléggé megijesztettél.

-A helyzet az hogy kicsit én is félek..

-Tudsz valami konkrétat?

-Nem, dehogy. Csak néhány rossz gondolat szöget ütött a fejembe.

-Például?- fordulok felé.

-Nem lényeges. Nem akarlak megijeszteni. Csak hülye megérzések.

-Azt gondolod.. hogy Tyler?

-Nem, ne is beszéljünk erről!

-Szerinted valaki engem akar bántani?

-Fogalmam sincs. De hidd el, itt biztonságban vagy!

Igyekszem elhinni. Csak sajnos ismerem a maffiát. Vagy hát ezeket a narkósokat ahol Sterin is csapattag volt. Bármire képesek.

Este zuhanyzás után az Avenged Sevenfoldos pólóban tartottam a nappaliba, amikor erős fény világított be az egyik ablakon, és furcsa zajok jöttek kintről. Az első dolgot cselekedtem ami eszembe jutott. Visítottam:

-THOMAAAAS!

A fürdőből vízcsobbanás, egy csúszás hang, és másodpercek alatt megjelent a fiú egy törölközőben, amit a derekára csavart. Folyt róla a víz mindenhonnan.

-Mi történt?- mér végig.

-Valaki van a kertben! Bevilágítottak a házba és kopogtak!

Az ablakhoz ment és kinézett. Átment egy másikhoz, és ott is.

-Csak a szomszéd ment el kocsival.- közli nyugtató hangnemben.

-Vagy valaki megfigyel minket..

-Tamara, ne gyárts ilyen elméleteket! Már sajnálom hogy elmondtam. Csak hülye feltételezés volt. Biztos nem így van.

-De van rá esély hogy mégis!

Erre nem válaszolt. Visszasétált hozzám és a homlokomra nyomott egy puszit.

-Én most befejezem a fürdést, te pedig addig bemész a szobámba, leülsz az ágyra, bekapcsolod a tévét és keresel valami filmet így estére.

Nem válaszolhattam, eltűnt az ajtó mögött. Szegényt jól kiugrasztottam a kádból.. Komolyan megijedtem. Igen, van egy kis üldözési kényszerképzetem, de még sosem volt ilyen magas fokon. Olyan jó lenne elfelejteni mindent ami az elmúlt évben történt..

Az ágy közepén gubbasztottam és a távirányítót nyomkodtam, amikor 5 perc után egy térdnadrágban megjelent. Aggódva mérte fel a helyzetem, majd leült mellém.

-Annyira feszült vagy!- húz közelebb magához és átölel.

-Félek. Nem akarlak elveszíteni!

-De nem is fogsz, ígérem!- suttog.

Lehunytam a szemeim a vállán, és mélyet szippantottam a tusfürdője illatából. Hagytuk a francba a filmet, kikapcsoltuk a tévét és összebújva elaludtunk.

*                             *                             *

Amiért olyan könnyen álom ült a szememre, az a biztonságot nyújtó karok miatt volt. De ez a biztonság reggelre eltűnt, mert egyedül ébredtem. Kellett pár perc hogy leküzdjem az előtörő pánikot, és vettem egy mély levegőt. Legurultam az ágyról és neki vágtam a konyhába vezető útnak. Az ajtón túl aztán meghallottam Dontson hangját, amitől ellazultak megfeszült izmaim. A konyhában találtam. Telefonált.

-Igen, elvinném őt is, ha lehetséges. Tudod jól hogy én sosem kérek semmit. De ez most fontos lenne. Pontosan tudod milyen ez! Minden percben szükségem van rá..- halkul el.

Még nem vett észre, háttal volt nekem az ablak felé fordulva. Leültem az asztalhoz.

-Megoldható? Remek, köszönöm szépen. Akkor mától? Ma este. Rendben, igyekszünk. Köszi, szia!- teszi le a készüléket és megfordul.- Már ébren vagy? Jó reggelt!- mosolyog és szinte ragyogott az arca.

-Na mi ez a nagy boldogság?

-Képzeld, ma hívtak hogy lesz egy ilyen konferencia szerű valami Floridában, ahol én képviselem a kórházat. Ez csak pár óra lesz, de 3 napra szól a szállás és a teljes ellátás. És most beszéltem meg a főnökömmel, hogy téged is elvihetlek.

-Ez azt jelenti..

-Ez azt jelenti hogy itt hagyjuk 4 napra ezt a helyet és kicsit elfelejthetjük a problémáink.

-Úristen, ez fantasztikus lesz!- vidámodok meg.

-Már indulhatunk is!- kap fel a karjaiba hirtelen, mire felnevetek.

Átkarolom a nyakát és egy puszit nyomok az arcára.

-Gyerünk, csomagoljunk!

Berohantunk a szobába, előrángatta a nagy bőröndöt, és elkezdtünk pakolni. Végre tengerpart! Végre pihenés! Végre nyugalom..