18.fejezet

A történtek hátterében

Leparkoltam a ház előtt, és bementem. A nappaliban égett a villany, Thomas azonban a konyhában ült. Rögtön észre vett és végig nézett rajtam, végül felállt és szó nélkül bevonult a szobájába. Sóhajtva dobtam le a táskám és bevonultam a fürdőbe. Fáj hogy ezt csinálja. De most nem fogok én átmenni hozzá! Igen, hibás vagyok amiért nem mondtam el neki, de tök mindegy hogy ezt az egészet tegnap csinálta volna vagy épp ma.

                                       *                            *                            *

Reggel korán keltem hogy reggelit csináljak, de Dontson még fél 11-kor se jött ki a szobájából. Idáig bírtam, bekopogtam hozzá, majd bedugtam a fejem.

-Minden rendben?- kérdezem aggódva.

-Jól vagyok.- néz rám megfeszített állkapoccsal, majd visszafordult a laptopjához.

Szinte éreztem a nézésén hogy látni sem bír. Feleslegessé váltam. Már csak napok kérdése és elküld innét. Inkább küldjön el, mint hogy most magamtól haza költözzek. Azon még jobban megsértődne..

Egész délelőtt ki sem mozdult a szobájából, majd negyed egykor táskával a vállán átviharzott a nappalin, és egy szó nélkül elment. Ettől máris a sírás fojtogatott. Mit tettem?! Visszalökött abba a szakadékba, amiből egyszer ő szedett ki. Egyszerűen átnéz rajtam. Elhagynak az emberek. Megszoktam…

Sóhajtva mélyesztettem a zsebembe a telefonom, és elindultam az eredeti lakásomhoz. Most megint gyalog. Rám fér a séta, úgy érzem szét robban a fejem. Egy valaki megutált, egy valaki pedig.. Eszembe jutott a tegnap. És az 5 hónapja történtek. Minden pillanatom Tylerrel! Mindegyik itt lebeg az arcom előtt és nem hagynak békén. A találkozásaink képei cikáznak a fejembe, jelenetek, hangok, szavak.

Berontottam a kapun, majd a lakásba és lerúgtam magamról a cipőm. A földszinten nem volt senki, ezért felmentem az emeletre. Igyekeztem minél halkabb lenni. Amikor benyitottam a szobámba, megláttam Hensleyt. Az ágyamon feküdt, háttal nekem. Oda sétáltam és mögé feküdve átöleltem. Azonnal összefonta az ujjaink és a mellkasához szorította a kezeink. Abba hagyta a szipogást.

-Mi a baj?- kérdezem és egy puszit lehelek a nyakára.

-Mindent tönkre teszek..- zokog fel.

-Ez nem igaz!- simogatom szöszi haját a másik kezemmel.

-De igen! Dr. Dontson megharagudott rád! Csak összezavarom az életed..

-Tyler, ne mondj ilyeneket!- próbálom vigasztalni, és az arcára adok puszit.- El sem tudom mondani mennyire örülök hogy visszakaptam a régi Tylert! Azt akit megismertem. Azt aki törődött velem. Azt akit szerettem..

Az utolsó mondatra teljesen felém fordult.

-Szerettél?- vonja fel a szemöldökét.

-Az első csókod óta egészen addig, amíg össze nem vesztetek Brandonnal. Csak hozzád menekülhettem. Aztán te is csak bántottál utána.

-Ne haragudj!- folynak könnyek az arcán.- Annyira sajnálom!

-Ssssh!- ölelem magamhoz.

Teljes teste beleremegett a hirtelen feltörő sírástól. Nem tudtam eldönteni mit érzek. Nem tudtam reálisan gondolkodni. Nem tudtam… Nem tudtam nem rá figyelni! És nem tudtam nem észre venni mennyire megváltozott. Olyan lett.. mint egy.. Nem is tudom mi. Nincs hozzá hasonló.

Megnéztünk egy filmet, aztán bementünk a kórházba. Kicsit le kellett nyugodnia. Dr. Clawford már várta.

-Gyere be velem! Szeretném hogy halld azokat, amikről képtelen lennék neked beszélni!- fogja meg még a vizsgáló előtt a kezeim.

-Biztos ezt szeretnéd?

Csak bólintott, ezért bementünk. A pszichológus egy nő volt, szőke hajjal, átlagos külsővel. De nem is ez a lényeg. Ő ült az íróasztala mögött, Ty előtte, én pedig kicsit távolabb tőlük, egy sarokba a vizsgáló ágyra pattantam fel.

-Ne gondolj arra hogy a barátnőd most itt van. Csak őszintén. Gondolkoztál azokon amiket tegnap beszéltünk?- kérdezi a nő, kinek Jessica név díszelgett a névtábláján.

-Igen.- feleli a srác.

-És mire jutottál? Össze tudod foglalni miért döntöttél úgy hogy leszoksz a drogról?

-Az elején, nagyon sokáig boldog voltam vele. Mindig kielégített, és olyan állapotba hozott, amiben szabad lehettem. Aztán.. Aztán jött egy lány.- tart egy kis szünetet.- Akivel boldog voltam. Csak őt akartam! Szerettem! De elvesztettem. És maradt a drog. De azok után amit megéltem a lánnyal, hamar rá kellett jönnöm hogy a kábítószer nem okoz akkora boldogságot és szenvedélyt, mint amit vele éltem meg. Többé már nem ért semmit. Így hát eldobtam. Még ha az elvonási tünetek miatt nehéz is volt, de megtettem.

-Szóval egy lány. Hogy hívják?

-Tamara.- ejti ki a szót, de tekintetét nem veszi le az orvosról.

Tényleg kizárta a külvilágot, csak bambán néz maga elé és beszél.

-Tamara hogy néz ki? Mit szerettél benne?

-Gyönyörű. Kék szemekkel, és tökéletes külsővel. Ha velem volt mindig mosolygott. És azt szerette volna ha foglalkozom vele. És nekem mindig is bejött ha egy lány engedte hogy törődjek vele. És neki szüksége volt valakire aki vigyáz rá.

-Miért lett vége?

-Összevesztem a barátjával.

-Barátja volt? Tudott róla hogy van köztetek valami?

-A srác is drogozott, elég durván. Csak bántotta Tamit. És ő adta nekem. Egy-egy alkalomra.

-De tudta hogy beleszerettél?

-Igen, rájött. Ezért vesztünk össze. Elakartam költöztetni tőle, azt akartam hogy új életet kezdhessünk együtt. De nem engedte. Ezért eltiltott tőle.

Sosem tudtam hogy anno miért vesztek össze. És összeszorult a torkom amikor meghallottam mi volt a terve. Hogy mi.. együtt…

-És mi történt ezután?

-Visszafordultam a droghoz. Kurvákhoz. Cigihez. És alkoholhoz. Aztán a srác akivel össze vesztem, egy hónap után eljött hozzám pénzt kérni. Adtam neki, ha cserébe megint megkapom egy éjszakára a lányt. Oda adta. De be voltam lőve. Nem figyeltem rá. Durva voltam vele. Aztán szex közben egyszer csak.. Hirtelen elvesztette az eszméletét. És vérezni kezdett. Akkor döbbentem rá milyen figyelmetlen voltam. Nem érdemlem meg. Így miután magához tért még bunkóbb voltam vele, hogy teljesen elforduljon tőlem, megutáljon. Nem akartam még több fájdalmat okozni neki.

Jess jegyzetelt, én pedig lesütöttem a szemeim. Ezekről nekem fogalmam sem volt.

-Hibásnak érezted magad?

-Igen. Kezdtem pár nap múlva megőrülni. Szó szerint. Felvagdostam a kezeim. Sajnáltattam magam. Aztán erőt vettem magamon és bosszút akartam állni Tamiért. Így hát elintéztem a barátját, aki tönkre tette az életét és a közös jövőnk.

-Megölted?

-Nem.- sóhajt.- De meg kellett volna. A fejéhez tartottam a pisztolyt, de nem tudtam meghúzni a ravaszt. A legjobb barátom volt! Így hát miután megvertem, betuszkoltam a kocsiba és haza vittem, majd kidobtam az ajtójuk elé.

-És a lánnyal mi történt utána?

-Sokáig nem láttam. E közben leszoktam a drogról. Aztán tisztán és józanon megkerestem. De már másnál keresett vigaszt. Új kapcsolat van a láthatáron.

Némán megráztam a fejem.

-Boldog a fiúval?

-Az volt. Amíg meg nem jelentem. Elrontottam neki mindent.. Pedig igazán nem akartam. Én csak.. Csak azt akartam hogy velem legyen.- folynak könnyek az arcán.

-Miért sírsz?

-Mert én tettem boldogtalanná! Most miattam szenved.

-Honnan tudod hogy szenved?

-Tegnap összeveszett azzal akivel új kapcsolata lett volna. Azzal akit igazán szeret. És láttam a fájdalmat a szemeiben. Láttam hogy hullik darabokra legbelül.

-Most vele laksz?

-Nem, ő a fiúnál lakik. Én pedig az ő házában.

-Mikor látogat meg? Vagy mikor megy el hozzád?

-Amikor a srác elmegy dolgozni. Kora délután.

-Mit gondolsz, miért megy el hozzád?

-Gondolom nem akar egyedül lenni.. Vagy csak unatkozik.

-Mit látsz a szemében ha rád néz?

-Nem tudom. Valami csillogást. És aggódást. És néha látom ahogy a számat nézi miközben beszélek, majd összeharapja az ajkait.- vigyorodik el és megtörli az arcát.

-Szerinted érez irántad valamilyen vonzalmat?

-Lehet. De nem hinném.

-Az első szex, milyen volt? Szerinted ő hogyan élte meg? Milyen visszajelzést kaptál tőle?

Én itt elpirultam, és láttam hogy ettől a kérdéstől ő is zavarba jött.

-Hát..

-Csak bátran. Előttem ne legyél szégyenlős.

-Élvezte. Szüksége volt rám. Nagyon akart.. Talán az első csók úgy beindított minket, hogy eléggé kiéheztünk egymásra.

-Volt orgazmusa?

-Volt. De miért olyan fontos ez?- kérdezi kínos mosollyal.

-Nem fontos. Csak látnod kéne hogy beszélsz róla.

-Szóval tud valami tanácsot mondani?

-Nézd, nincs itt semmi féle probléma. Csak a lelki szálaid összekavarodtak. Kiszedtük a csomókat, átbeszéltük azt ami a szíved nyomja, hidd el, most már minden rendbe jön. Csak ki kellett beszélned magadból a dolgokat. De ha valami nem stimmel, nem érzed jól magad, kételyeid támadnak, nyugodtan gyere vissza. Állok a rendelkezésedre.

-Köszönöm.- áll fel megkönnyebbülten.- Viszlát!

-Sziasztok.

Leugrottam az ágyról és némán lépkedtem mellette a folyosón. Még a hallottak 60%-át fel sem fogtam. Túl sok információ volt ez nekem. De Tyler megértette hogy időre van szükségem, nem kért tőlem semmilyen reakciót.