27.fejezet

Még mindig meg tudsz lepni

A szabadságérzetünk a hotel szobájában egészen eltűnt. Thomas átöltözött, beparfümözte magát és megforgott előttem.

-Na?- kérdezi.

Felálltam az ágyról és oda lépve hozzá megigazítottam a félre sikerült nyakkendőjét.

-Úgy nézel ki mint egy ügyvéd.

-Ez volt a cél.- vigyorog és közelebb húz magához.

A mellkasának támasztottam a kezeim, és percekig némán bámultam az ingét, majd végül felnéztem a szemeibe.

-Büszke vagyok rád. Örülök hogy idáig eljutottál.

-Ugyan, ez csak egy értekezlet..

-De a sok orvos közül mégis téged küldtek! Azért hogy képviseld őket. Ez elég nagy dolog.

Megforgatta a szemeit, majd az órájára pillantott.

-Na most mennem kell. A taxi már biztos itt van.

-Rendben. Ügyesen, minden rendben lesz.- nyomok egy puszit az arcára.

-Ígérem sietek. Szia!- puszil a hajamba és kirohan.

Mosolyogva bámultam utána. Olyan hihetetlen hogy most tényleg itt vagyunk. Hogy a reggel tényleg megtörtént.. Hogy úgy nézett.. Úgy ért hozzám.. Ilyen mocskos tekintettel még sosem láttam!

Teen Wolf maraton. Vagy 7 részt is megnéztem, az idő pedig csak úgy repült. De ezen nincs mit csodálkozni, hisz Stiles Stilinski, azaz Dylan O’Brien maga az isten. De meg kell hogy valljam, nagyon hasonlítanak Tommal. Kinézetileg is, de néhány tulajdonságuk is. A nevetésük meg egy az egyben ugyanaz. De Dontson még mindig jobban néz ki, mert van benne egy kis Paul Wesley beütés is. Szóval kész főnyeremény lesz annak a lánynak, aki majd megkapja a szívét.. Aki valószínűleg nem én leszek..

Ez eléggé fáj. Azt hiszem az elmúlt másfél hónapban beleszerettem. Nem tehetek róla. Az egész ami már köztünk megy, valahogy kicsit több mint szimpla barátság. Az én részemről. Néha képtelen vagyok visszafogni magam és kicsit félreérthető mondataim vannak. De mindig bele megy a játékba. Szerencsére nem veszi komolyan őket. Az elég ciki lenne.

Fordult a kulcs a zárban, nyílt az ajtó és feltűnt mögüle az orvos. Eléggé meggyötört volt az arca, ledobta a zakót és rádőlt az ágyra. Azonnal oda másztam mellé és megsimogattam a haját. Némasága rosszkedvre utalt, ezért egy puszit leheltem az arcára. Megfogta a kezem.

 -Minden rendben volt?- kérdezem kicsit aggódva.

-Persze. Csak fáradt vagyok.- motyogja.

-Akkor pihenj nyugodtan.- puszilom meg újra.

-Nem. Átöltözök és elmehetünk körülnézni a városban.

-Thomas, nem! Majd holnap. Most pihenj nyugodtan.

Nem hallgatott rám, feltápászkodott és a bőröndhöz indult. Annyira már ismerem hogy tudjam, tényleg nem fog aludni. Hullafáradtan is azt tenné ami nekem jó lenne. Mindig az én érdekeim nézi.

A városban nem igen nézelődtünk, a víz jobban vonzott minket. Ott ahol reggel is voltunk, már elég sokan voltak. De nem igazán érdekelt minket, letelepedtünk a törölközőkre. Zavartalanul dobta le a pólóját, én pedig csak néztem rá.

-Na mi lesz?- vigyorog.- Így maradsz?

Nem válaszoltam, csak eléggé kínosan levettem a pólóm. Így most látott először. Az egy dolog hogy pólóban hogy nézek ki, és mondjuk egy bikini felsőben.. Vigyora még szélesebb lett.

-Hmm..

Elnevettem magam és a hasába bokszoltam. Gyorsan lerúgtam magamról a rövidnadrágom is és mint a villám a vízbe futottam. Mire észbe kapott én már csak térdtől felfelé látszódtam. Utánam sietett és mellém érve hanyatt lökött, majd még beljebb rohant. Eltelt pár percbe amíg a felkapálóztam, és megláttam hol van. Minden félelem nélkül utána indultam. Csak nem fulladok meg.. Pár méteren belül oda értem elé, és a nyakába ugrottam. Röhögve kapott fel, majd felugrott, és egyszerre süllyedtünk el. Amikor felszínre értünk, még mindig a karjaiban voltam és úgy nézett le rám. Bele túrtam a vizes hajába, és vártam mit fog tenni. Semmit. Mélyen a szemembe nézett, és hosszú percekig csak mozdulatlanul állt velem. Feje picit megbillent előre, és az orrunk hegye is összeért..

Aztán hirtelen… Eldobott. Még fel sem fogtam a levegőben mi lett volna és hogy mi van most, csak becsapódtam a tengerbe. Hihetetlen egy pasi. De annyira szeretem. Túl jól ismer, tudja hogyan tud átvágni..

Másfél óra szórakozás után kimásztam a partra. Teljesen elfáradtam. Ő még úszott egy rövid kis távot, levezetve a maradék energiáját, majd kijött hozzám. Leült mellém a plédre és együtt néztük a vizet.

-Ez jól esett.- túr bele a hajába.

-Ezer éve mozdultam ki pár napra otthonról.

-Hát most megtetted. És a java még csak most jön majd.- vigyorog rám.- Haza se akarsz majd menni.

-Miért, mit tervezel még?

-Majd meglátod.

-Ne már! Mondd csak el..- húzom közelebb magamhoz, próbálva alkalmazni azt a cselt, amit nem rég ő tett velem.

Úgy néz ki sikerül is, mert közelebb mászott hozzám, szinte már fölém, és az arcunk is elég közel volt már, amikor az ajkaimra suttogta:

-Meglepetés.

Nevetve löktem le magamról.

 Én sose tudom átverni. Ez így nem igazságos.

Visszafelé a hotelbe, kicsit jobban körbe néztünk a környéken. Vettünk fagyit, és úgy sétáltunk át egy parkon. Kutyákkal játszottak, gyerekek homokoztak, idősebb emberek ücsörögtek a padokon, a nap ragyogott, a fagyi pedig olvadt.

-Na jó, én szerintem kidobom.- határozom el.

-Ne merd! Fagyit sosem dobunk ki!- világosít fel.

-De már inni lehet a tölcsérből.

-Ez mondjuk igaz.- méri fel a kezében lévő teljesen átázott ostyát, melynek az alja már ki is lyukadt, és a vanília fagyi a fehér pólójára csöppent.

-Basszus. Dobjuk ki.- egyezik bele.

Pár lépés után elértünk egy kukát, és oda landolt a hideg, vagyis már langyos desszert. Előszedtem egy zsebkendőt és letöröltem a foltot a felsőjéről.

-Nem is te lennél..- motyogom.

-Most miért mondod? Én mindig kulturáltan eszek.- védekezik komolyan.

Mondhatni az arcába röhögtem.

-Igen. Láttam a múltkor az étterembe is. Nagyon ügyesen ejtetted a nadrágodra a villa tartalmát.

-De ha vissza emlékezel az azért volt mert megrúgtál az asztal alatt.- száll harcba.

-Megrúgtalak? Én ilyenre nem emlékszem..- felelem.- Vagy várjunk! Tudom miért volt. Azért mert a kezed, valami oknál fogva a combomra tévedt.

-Az nem az én hibám! Kikérem magamnak. Te kezdted, amikor felvetted azt a dögös piros ruhát..

-Már az is baj hogy szeretnék..

-Tetszeni nekem?- húz a karjaiba.

-Pfff..- vigyorgok.- Erről senki sem beszélt.

-Rendben. De csak úgy megsúgom: ma este befogom bizonyítani hogy milyen kulturáltan tudok enni. Elviszlek vacsorázni. És meg se próbálj kifogásokat keresni. Főleg nem ruha terén. Meglepetés. Már megvettem neked.

Szóhoz se jutottam. Hogy mit csinált?!