29.fejezet

Az ember részegen a legőszintébb

Minden olyan hirtelen történt! Nagyjából 2 ezredmilliméter választotta el az ajkaink egymástól, amikor egy hangos és éles fék, majd erős reflektorfények ugrasztottak szét minket. Az erős lámpafénytől egyáltalán nem láttam hol vagyunk, és hogy milyen messze van egyáltalán tőlünk a jármű, ezért nagyon megijedtem. Tom hátrált vissza a járdára, és épségben megúsztuk. Lerakott a földre.

-Jól vagy?- fogja a kezei közé az arcom.

-Thomas, ott voltam a karjaidban! Semmi bajom sincs.

-Jó, de lehet hogy..

-Ne is kezdj nekem valami különleges orvosi esetekről magyarázni!- szakítom félbe.- Inkább menjünk! Most van kedvem bulizni.

Nem kellett még egyszer szólnom neki, kézen ragadott, és pár utcát átszelve, nem sokára ráakadtunk két szórakozóhelyre is. Egymással szembe voltak, amit eléggé furcsálltam. És arra következtettem, hogy elég nagy feszültség van köztük. Már csak az utcán álló kötekedő embereket is elnézve. Látva hogy be vannak lőve, és milyen erőszakosak, eléggé berezeltem.

-Biztos hogy ide akarunk jönni? Nem kereshetnénk mást?- fékezek le.

-6 km-es körzetben csak ez a kettő van. Szóval ha bulizni akarunk, csak itt tudunk.

-De.. én… kicsit félek..

Visszalépett hozzám és magához ölelt.

-Tudod jól hogy mindig vigyázok rád! Itt sem eshet bajod. Azt pedig hogy régen mi volt, és hogy milyen élményeid voltak ilyen helyen, ilyen típusú emberekkel; el kell felejtened. Most már minden más lett. Meg kell értened.

Bólintottam. Elváltam a karjaiból, és összefont ujjakkal a jobb oldali épület felé haladtunk. A nagykapun belül egy hatalmas bárba csöppentünk. Óriási volt a táncparkett, de szinte teli volt emberrel. Néhány rúd is fel volt szerelve, amin hiányos öltözékű nők vonaglottak, egy DJ-nek mondható férfi állt a nagy keverőpult mögött, és körbe az emeleten székek és asztalok mögül más, szolidabb vendégek nézték a lentieket. Villódzó fények vakítottak minket. Piros, kék, sárga, zöld, lila és még sorolhatnám. Átverekedtük magunk egy ugráló tánccsoporton, és a bárpulthoz mentünk.

-Két poharat és egy vodkát kérünk.- közli a nyegle sráccal.

Azonnal kicsapta elénk a poharat, melyben már ott volt a folyadék.

-Azt mondtam két poharat, és egy üveg vodkát kérünk.- ismétli meg.

A gyerek megforgatta a szemeit, és végre azt adta amit tényleg kértünk. Félre vonultunk egy asztalhoz.

-Csak tőlem fogadhatsz el italt!- feleli szigorúan.

Felnéztem rá. Tekintete szavakban akarta hallani a válaszom.

-Rendben.

Miután erről meggyőződött, öntött a poharakba a vodkából, és egy koccintás után lehúztuk őket. Megborzongtam az érzéstől.

-Na még egyet!- önt a pohárkámba, és megismételjük az előző mozdulatot.

-Ez még nem az a mennyiség amitől én táncolni kezdek.- figyelmeztetem.

-Akkor hozok ütősebbet.- vigyorog és visszamegy a pulthoz.

Én addig leültem egy székre és onnét néztem. Amíg várt a pincérre, hátra nézett rám. Hunyorgott a fények miatt, kicsit zavarban volt még, ezért a hajába túrt és a ritmustalan zenére mozgatta a fejét.

Elnevettem magam, és szinte ezzel egy időben már vissza is ért hozzám egy fekete papíros üveggel.

-Jól néz ki.

-Ez ki fog ütni.

-Le akarsz itatni?- vonom fel a szemöldököm.

-Nem. Csak azt szeretném hogy legalább ma estére felejtsük el a gondjaink és bulizzunk egy jót!

Nem tudtam rá mit mondani, csak felemeltük a poharakat, és egy biccentés után egyszerre gurítottuk le. Összeugrott a gyomrom. Nagyon jó pia volt, csak az ájulás szélére kerültem hirtelen.

-Na gyere, menjünk táncolni!- húz be az emberek közé.

Eléggé bénán kezdtünk. Kismilliószor tapostuk meg egymás lábát, és mozogni se nagyon mertünk. De percek elteltével ez az utolsó kör ital kezdett nagyon a fejünkbe szállni, és minden gátlást eldobtunk. Átkarolta a derekam, én pedig a nyakát, és szinte már teljesen egymásba gabalyodtunk, így megpróbálva kivédeni hogy mások elszakítsanak minket egymástól. Dübörgött a zene, szűk farmerekbe gyömöszölt papír kurvák nyalták a fiúk arcát és rázták a picsájukat, a levegőt alkohol és izzadság szag töltötte be, mi pedig félrészegen próbálunk valami táncot létrehozni.

-Na te táncparkett ördöge! Hadd lássam mit tudsz!- lököm el magamtól Dontsont.

-Ezt nézd!- vigyorog, és egy Jackson féle moonwalk-ot lenyomott.

Tátva maradt a szám, pláne amikor azt a fantasztikus csípőmozgást is bemutatta. Közelebb riszált hozzám, és oda rántott magához olyan szorosan, hogy az arcunkon kívül minden pont a testünkön összeért. Beletúrtam a hajába. Itt lelassult, egyik kezét a csípőmre rakta, majd lassan lejjebb csúsztatta, és hirtelen a fenekembe markolt.

-Thomas!- röhögök szédülve, és leszedem a kezeit.

-Naaa, ne már!- harap bele a fülcimpámba, majd lendületesen megforgat, és elvisz megint piálni.

Két poharat öntöttünk magunkba, és bár még észnél voltam és viszonylag józanul gondolkoztam, a fejem már kezdett egy kicsit zavaros lenni, és néha elhomályosult a külvilág. Változott a koreográfiánk, valamiért egymás végig tapizása mellett döntöttünk.

-Annyira dögös vagy!- zilál a fülembe, már a sok ugrálástól és pörgéstől teljesen kifáradtunk.

Ezen csak elmosolyodtam. Nem igazán ment a felfogás.

Órákkal később a távozás mellett döntöttünk. Hajnali fél 3. Egymásba karolva sétálgattunk, dülöngéltünk, még a sima betonon is megbotlottunk, és egyfolytában röhögtünk. Váratlanul megállt, és maga felé fordított.

-Tamara, kellesz nekem!

Értetlenül néztem rá, és lábaim kezdtek megrogyni, ezért megmarkoltam a pólóját.

-Akarlak.. De nagyon…- von a karjai közé és semmi lassúság vagy érzékiség, az ajkaimhoz hajol, hogy megcsókoljon.

Nagyon közel járt hozzá, amikor kicsit hátrébb húztam a fejem.

 

-Ne, ezt nem kéne..- motyogom és hátrálok is.

Na most ezt józanul biztos nem tettem volna, és azonnal bele mentem volna. Nem is értem mi akadályozott most meg. Az alkohol. A fene essen belé…

Nagy nehezen elbicegtünk a szállodáig.

-Szedjük össze magunk.- igazítja meg az ingét, és áthúzza párszor az ujjait a hajamba.

Mégis csak neve van itt, és még így segg részegen is tudjuk hogy ez komoly dolog. Úgy ahogy elmentünk, most is átkarolta a vállam és oda mentünk a recepciós pulthoz.

-Mr. és Mrs. Dontson.- vigyorog ránk a srác.- Hogy telt az estéjük?- kérdezi miközben a kulcsokat keresi.

-Nagyon jól.- felelem, és igyekszem úgy, hogy a számból ne áramoljon ki a szesz szaga.

-Elhiszem, jó kis helyek vannak itt a közelben.

-Igen, bár mi az estét inkább kettesben folytatnánk..- feleli a doki, amin meglepődöm.

-Ó, értem én.- vigyorog sokatmondóan a pultos és átadja a zárba helyezendő réztárgyat.

Beálltunk a liftbe, és felmentünk.

-Miért mondtad ezt neki? Most azt hiszi hogy szexelni fogunk!- háborodok fel már a folyosón.

-Mégis mit mondtam volna? Úgyis azt hiszi hogy a feleségem vagy.- von vállat.

-Istenem Thomas!- fogom a fejem és bemegyünk a szobába.

-Nyugodtan megbüntethetsz ha szeretnél!- pimaszkodik az ágy előtt.

Hirtelen ötletből oda lépek hozzá és hanyatt lököm rá. Ő is meglepődött, de ennek tetejébe még rá is másztam és a csípőjére ültem. Egyszerűen képtelen voltam irányítani a testem. Ugyanakkor pedig nem akartam ezeket megtenni. Szóval észnél vagyok. Nagyjából.

-Hűha, terveid vannak?- nevet alattam és keze kicsit becsúszik a szoknyám alá.

Elkezdtem kigombolni az ingét fentről, és lassan láthatóvá vált az izmos teste. Végighúztam az ujjaim a kockáin, majd az arcára néztem, reakciót várva. Kezdett türelmetlen lenni, és eléggé sok vágy kezdett a felszínre törni. Lehajoltam hozzá az arcához, ezért kapva kapott az alkalmon, és megint megmarkolta a fenekemet. A fülcimpájába haraptam, majd a füleibe suttogtam:

-Azt kérted büntesselek. Hát akkor szenvedj, ugyanis melltartóban és bugyiban fogok melletted feküdni, és hozzám sem érhetsz..

Váratlanul felnyögött.

-Nem teheted ezt velem!

-De édesem, figyeld csak meg.- kapom le magamról hirtelen a ruhát.

Amíg van esélye, gyorsan végig mért, aztán összeharapta az ajkait. A fehérnemű még kevesebbet takart egy kicsivel mint a bikini. Teljesen kikészült az első két percben. Kigomboltam a nadrágját, leszedtem róla, aztán ott hagytam az ágy végében és bebújtam a takaró alá. Nem sokára összeszedte magát, és elment lekapcsolni a villanyt. Aztán a sötétben csak annyit éreztem hogy mögöttem kicsit lesüpped az ágy, és egy test simul az enyémhez. Naná hogy megpróbált kicsit tapizni, de rácsaptam a kezére.

-Alvás!

Pár puszit még lehelt a nyakamra, aztán nagyjából lenyugodott, és az álom hamar elért bennünket. Kezdődik a józanodás folyamata…